Az EU-ban csak a cégek mozgása nem szabad

„Az Európai Unió integrációjának sikere elsősorban a gazdasági integráció sikertörténete", kezdte előadását a „Román-magyar kapcsolatok a határ mentén" című konferencia keretein belül dr. Nagy Péter magyarországi ügyvéd, egyetemi előadó, majd hozzátette: a gazdaság teljes liberalizációjához azonban további komoly jogharmonizációra van szükség, amely folyamat az utóbbi években indult el Brüsszelben.

Nagy Péter kifejtette, hogy az uniós gazdasági sikerek összességében négy pilléren, az áru, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlását alapszik. „Fontos kiemelni, hogy a személyek alatt a fizikai és a jogi személyek egyaránt értendők. Az európai uniós jog szerint a jogi személyek közé tartoznak a szövetségek és a gazdasági-kereskedelmi társaságok, ellentétben a non-profit civil szervezetekkel". Az uniós jogszabály szerint gazdasági társaságnak számít minden olyan vállalkozás, melynek célja a profit termelése.

A fentiek alapján azt gondolhatnánk tehát, hogy a cégek mozgása az Európai Unió országai között ugyanolyan szabad, mint a magánszemélyeké, ám ez így ebben a formában nem igaz. Ennek pedig legfőbb oka a vállalkozói jogrendszerek, melyek nemzeti jogrendszerenként különböznek. „A gazdasági válság hatására az EU-ban elindult egyfajta adórendszeri harmonizációs folyamat, és hasonlóra nagy szükség lenne a vállalkozói jogrendszer terén is", jelentette ki Nagy.

A probléma nem új, hisz az Európai Gazdasági Közösség már 1957-ben tett hasonló lépéseket ezek felé, ám akkor Hollandia nem ratifikálta a határozatot.

Az Európai Unióban bármely tagállam bármely állampolgára bármely országban alapíthat vállalkozást és a külföldi piacot is célba veheti, vagy úgy, hogy egy másik országban is létrehozza társaságát, vagy úgy hogy ún. fióktelepek hoz létre. Ez utóbbi alternatíva amúgy uniós specifikum: az államszövetségen kívül egyetlen más ország sem rendelkezik hasonló lehetőséggel. Ezt az opciót kezdetben elsősorban a nagy cégek használták ki, majd 2009-ben megnyílt a kapu a kis- és középvállalkozások előtt.

Nagy Péter a Román-magyar kapcsolatok a határ mentén című konferencián

Sok tekintetben rugalmasnak tűnik tehát az uniós vállalkozói jogrendszer, mégsem teljesen az: a problémás pontot a cégek székhelyének egyik országból a másikba való áthelyezése jelenti. Ezt ugyanis a jelenlegi uniós jogrendszer nem teszi lehetővé és ezt több bírósági döntés is megerősítette korábban. A legfőbb akadályt a cégbejegyzési jogszabályok közötti különbségek jelentik. Jelenleg egyetlen mód van arra, hogy egy cég áttegye székhelyét egy másik országba: előbb létrehoz egy másik céget vagy egy fióktelepet a célországban, majd az anyacéget beleolvasztja ezekbe. Ezt a határon átívelő cégegyesítési irányelvet 2005-ben fogadták el, ám ennek ügyintézése igen bonyolult. Nem véletlen tehát, hogy azóta Magyarországon mindössze hét ilyen eset történt - valamennyi vállalkozás Szlovákiába telepedett át.

A határokon átívelő együttműködést elősegítendő azonban az utóbbi időben valami megmozdult az Európai Unióban: a Bright-projekt következtében 2011 végére minden országnak elektronikus cégregisztrációra kell átállnia.

„A jelenlegi tendenciák a szabályok egyszerűsítése mutatnak és ha az országok adórendszere is e felé halad, akkor az még nagyobb kapukat nyithat meg a határon átnyúló együttműködések számára, amiből Szatmár is csak profitálhat", szögezte le dr. Nagy Péter.